KÜLDETÉSÜNK ÉS CÉLJAINK:
„Hitben egyek, szeretetben otthon.”
Finnországban egy sokszínű és befogadó katolikus közösség része vagyunk. Magyar anyanyelvű katolikusként fontos számunkra, hogy hitünket közösen éljük meg, őrizzük hagyományainkat, és támogassuk egymást lelki utunkon.
Közösségünk ereje a Krisztusba vetett hitből és az összetartozás öröméből fakad.
Otthon a hitben, otthon az anyanyelvben, távol az óhazától
Amikor az ember távol él a szülőföldjétől, különösen fontossá válik minden olyan pillanat, ahol az anyanyelvén imádkozhat, énekelhet, vagy egyszerűen csak szívből jövő szavakkal oszthatja meg az örömeit és gondjait.
A MAFINKA Egyesület nem csupán egy hivatalos szervezet: egy nyitott, befogadó lelki család, amely azért jött létre, hogy a Finnországban élő magyar katolikusoknak élő, meleg otthont teremtsen az északi szórványban.
GYÖKEREKET ERESZTENI EGY ÚJ HAZÁBAN
Mikor távol vagy a születési helyedtől, és elszakadtál tőle egy döntéssel, hogy te itt fogsz élni, olyan ez, mintha egy fának a fő gyökerét vágnád el.
Ez a fő gyökér háromfelé ágazik: család (szülők, rokonok), vallás és kultúra.
Az első, varázslatos élmények az újjal való ismerkedésben elterelik a figyelmedet a belső szükségletedről. Egy kis idő elteltével azonban kezded érezni a gyökerek hiányát, és próbálsz kapaszkodni, hajszálgyökereket ereszteni: felkeresed a már itt élő ismerősöket, barátokat szerzel, kapcsolatokat alakítasz ki.
A szükségérzet, hogy valahová tartoznod kell, egyre erősödik benned.
A legkönnyebben a kereszténységed (vallásod) által próbálsz csatlakozni egy olyan csoporthoz, amely a lelkedhez a legközelebb áll. Megnyugtató érzés, amikor megtalálod ezt a közösséget, és kötődni kezdesz hozzá.
Jó érzéssel és örömmel tölt el, hogy megvastagodott az egyik hajszálgyökered. Ez tart meg éveken keresztül, még akkor is, ha nem vagy aktív, építő tagja ennek a közösségnek.
Hálát adok a Jóistennek, hogy idevezérelt olyan erős hitű embereket, akik nagyon sokat tesznek e közösség megerősítéséért.
Amiért együtt vagyunk és dolgozunk - Anyanyelvünk és hitünk ápolása
- Finnországban élő katolikusok 0.3%
Imádkozni legmélyebben azon a nyelven tudunk, amelyen édesanyánk először szólt hozzánk. Finnországban a katolikus közösség a lakosság alig 0,3%-át adja, mégis tapasztaljuk az összefogás erejét. Célunk, hogy a rendszeres magyar szentmisék és lelkipásztori alkalmak révén élő kapcsolatban maradjunk a szentségekkel, és gyermekeinket is megtanítsuk az anyanyelvünkön imádkozni. Hisszük, hogy a közös ima és az anyanyelvi közösség a családok legbiztosabb megtartó ereje a diaszpórában is.
AZ IMÁDSÁG NYELVE
Meggyőződésem, hogy az ember igazából csak az anyanyelvén tud imádkozni. Latinul vagy angolul sohasem fogom tudni úgy átélni az ima lényegét, mint az anyanyelvemen.
Idegen nyelven is el tudjuk mondani a bűneinket, de mégsem tudjuk úgy megfogalmazni őket, mint az anyanyelvünkön. Nagyon komoly nyelvtudás kell ahhoz, hogy az érzelmeinket tökéletesen ki tudjuk fejezni. Egy idegen nyelven sokszor nem azt mondjuk, amit szeretnénk, hanem azt, amit tudunk, amit a nyelvi eszközeink lehetővé tesznek.
És ha ez jellemzi az imaéletünket, a gyónásunkat, a szentmisén való részvételünket, akkor tulajdonképpen az Istennel való kapcsolatunkban nyelvi akadály lép fel. Ennek nem szabadna előfordulnia!
Nagyon fontos, hogy az Istennel való kapcsolatunkat az anyanyelvünkön éljük meg!
Volt egyszer egy megdöbbentő tapasztalatom. Pilzen, ahol a híres cseh sört gyártják, körülbelül 100 km-re található Prágától. Egy idős bácsihoz hívtak, aki akkor már 40 éve élt Csehországban. A halálos ágyán, amikor haldoklott, nem szólalt meg csehül, csak magyarul.
Amikor elmentem hozzá, így köszönt: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Folyékonyan beszélt magyarul. Elmondta az alapvető imákat, meggyónt. Sem előtte, sem azután nem beszélt már semmit, az orvosokkal sem.
Valahol a tudatunk mélyén lerakódik, hogy Isten dolgaiban azon a nyelven kell megszólalnunk, amelyen édesanyánk megtanított bennünket beszélni.
Családjaink és gyermekeink jövője
Különösen fontos számunkra a felnövekvő generáció. Szeretnénk gyermekeinknek és fiataljainknak élő példát adni arról, mit jelent a keresztény hit és a magyar kultúra szeretete. Segítünk nekik abban, hogy két kultúra határán, a finnországi életben is büszkén és magabiztosan őrizzék meg gyökereiket, miközben kortársaikkal közösséget építenek.
Hisszük, hogy a két kultúra megélése nem megosztottságot, hanem kölcsönös lelki gazdagodást hozhat. Hagyományainkat és hitünket ezért úgy ápoljuk és visszük tovább, hogy az a finn családtagjaink, barátaink és az egész környezetünk javára és örömére váljon.
KIRÁNDULÁS KATTILÁBAN
Az őszi félév első kirándulására az Espoo-Kattila természetvédelmi területen került sor. A parkolóból indulva közösen vágtunk neki az erdei ösvényeknek. Bár a gyerekek gyakran megálltak játszani és felfedezni a környezetet, a jó hangulatú séta gyorsan telt, és körülbelül két óra alatt eljutottunk a kijelölt tűzrakóhelyhez.
Az út során számos gombát találtunk, amelyek nagy örömet okoztak mindenkinek. Természetesen az áfonyázás sem maradhatott el, a bokrokról szedett finom bogyók igazi csemegének bizonyultak. A gyerekek gyorsan feltalálták magukat az erdőben, sziklát másztak, futkároztak, és kreatív játékokkal tették még izgalmasabbá a napot. A kirándulás egyik emlékezetes pillanata a tóparton volt, ahol többen a hűvösebb idő ellenére is megmártották a lábukat a tó friss vizében.
A közösen elfogyasztott ebéd után rövid igeolvasás következett az emmauszi tanítványok történetéről. Nem véletlenül kapcsolódott ez az igerész a kirándulás témájához: a tanítványok is együtt voltak úton, megosztották egymással örömeiket és csalódásaikat, majd a közös étkezés során ismerték fel Jézust.
Ez a történet emlékeztet bennünket arra, hogy a hitet nem egyedül éljük meg, hanem egymást támogatva, közösségben járjuk az utunkat.
Közösségünk életében nagy jelentősége van az ilyen együttléteknek. A közösen megtett út, az együtt elfogyasztott étel, a játék, a beszélgetések, sőt még a közös élményekkel kísért kalandok is hozzájárulnak ahhoz, hogy ne csupán egymás mellett lévő emberek legyünk, hanem valódi, összetartó közösséggé váljunk. Ugyanezt a célt szolgálják a szentmisék előtti lelkes foglalkozások is, amelyek hónapról hónapra erősítik az összetartozás érzését és segítenek abban, hogy közösségünk egyre otthonosabb és befogadóbb legyen mindenki számára.
Nagy öröm számunkra, hogy a jövőben minden hónapban hasonló kirándulásokat tervezünk. Ezek az alkalmak nem csupán szép élményekkel gazdagítanak bennünket, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy jobban odafigyeljünk egymásra, meghallgassuk egymást, és erősítsük kapcsolatainkat. A közösen átélt élmények, a beszélgetések és az együtt töltött idő mind hozzájárulnak ahhoz, hogy közösségünk egyre erősebbé, összetartóbbá és élőbbé váljon.
Közösség a szórványban: egy asztalnál egymással
A kisebbségi létben felértékelődik a támogató közösség szerepe: szükségünk van arra, hogy egymást erősítsük, hogy életünk példájával, hitvallásunkkal inspiráljuk, gyógyítsuk, bátorítsuk egymást.
„Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok köztük” (Mt 18,20).
A szentmisék nálunk nem érnek véget a templom kapujában. Az alkalmakat követő agapék, kötetlen beszélgetések és családi délutánok éppen olyan értékes részei az életünknek: itt szövődnek életre szóló barátságok, itt kapnak jó szót az újonnan érkezők, és itt osztjuk meg a hétköznapi élet tapasztalatait egy csésze kávé vagy egy szelet sütemény mellett.
Itt, Finnországban nekem nagyon sokat jelent olyan magyar közösséghez tartozni, ahol közös az érdeklődésünk és az értékrendünk. Amikor létrejött a MAFINKA, nagyon örültem, mert végre a hitemet is megélhettem rendszeresen a saját anyanyelvemen. Jó érzés havonta magyar misére járni, az anyanyelvemen gyónni, ez valahogy sokkal közelebb áll a szívemhez.
A közösségen keresztül sok új barátságra tettünk szert, a papokat is beleértve, és a közös kávézások mindig jó alkalmak a beszélgetésre. Nagyon szeretem, hogy van lelkigyakorlat is, mert amikor Magyarországon vagyunk, inkább a családdal töltjük az időt, így erre ritkán jut lehetőségünk.
A Mafinka Híradó is sokat jelent számomra: jó érzés olyan emberekről olvasni, akiket még nem ismerek annyira, de a cikk elolvasása után személyesen tovább tudunk beszélgetni, és mélyebben megismerhetjük őket. Az itt miséző papokkal készített cikkek is sok új, értékes gondolatot tartalmaznak. Úgy érzem, az újságnak közösségépítő szerepe van.
Nyitott szív és egyetemes szeretet
Identitásunkban magyarok és katolikusok vagyunk; ajtónk és szívünk mindenki előtt nyitva áll. Szeretettel fogadjuk a vegyes házasságban élő párokat, a magyarul tanuló finn testvéreinket, az ideiglenesen itt tanuló egyetemistákat, valamint azokat a keresőket is, akik egyszerűen csak békére és jó közösségre vágynak. Hiszünk abban, hogy a szeretet nyelve határokon és nemzeteken átívelő híd.
- Mélyen megrendítő tanúságtétele volt az Anyaszentegyház egyetemességének, amikor Fábry Kornél püspök atya szentmiséjén egy afrikai fiatalember jelntkezett oltárszolgálatra. Az előző esti karizmatikus imaesten megtapasztalt püspöki tanúságtétel és az egyszerű, kis templomban átélt közös ima akkora hatással volt rá, hogy természetes hivatástudattal jött el szolgálni körünkbe. Bár a magyar nyelvet nem beszélte, a szentmisében mindannyian megélhettük: a Krisztusban megélt közösséghez és az oltár melletti szolgálathoz nem szavak kellenek, hanem nyitott szív.
Csatlakozz hozzánk, várunk szeretettel!
Akár most érkeztél Finnországba, akár évtizedek óta itt élsz; akár nagy családdal, akár egyedül jönnél: a MAFINKA közösségében nyitott szív fogad. Gyere el a következő szentmisénkre, és tapasztald meg a közös ima és az otthonos beszélgetések örömét!
